03.Babysitting with an idiot...

Hi everyone!

Meghoztam az újabb részt, végre valahára. (Lilla drága elég sokat nyaggatott vele khm!:D)

Nem húznám a szót, lényeg.... Köszönjük a több mint 450 oldalmegjelenítést és a szavazatokat. 2 komment és máris landol a következő fejezet. Jó olvasást meg minden! Xxx Rebi

*

- ...Ééés kérek még két karamell öntetes fagyit. Ooo, és az egészet elvitelre. - pár percet kellett még várnom a kajára, aztán megkaptam 3 hatalmas csomagba. Nem is értettem hogy Christinenek hogy lehet ilyen bomba alakja, mert amikor vele vagyok mindig gyors kaját zabálunk. Rajtam meglátszódik...De lehet hogy csak én érzem így... Amikor kiléptem a levegőre, kicsit megszédültem. A hasam már nem görcsölt annyira, és a fejfájásom is kezdett elállni, de még nem voltam a toppon. Ahogy igyekeztem a hotel felé, néztem minden mellettem elszáguldó autót, hallgattam a dudálást, bámultam a toronyházakat, nagyon más volt Londonhoz képest. Már láttam magam előtt a hatalmas épületet, amikor hirtelen totál beborult, és elkezdett zuhogni. Magamhoz ölelve a papírzacskókat kezdtem el kocogni, amikor hirtelen valaki mellettem termett, átkarolt, és egy farmerdzsekit tartott fölém. Loholás közbe észrevettem szőke fejbúbját, szóval tudtam hogy kivel van dolgom. Lihegve rohantunk be a hallba amikor odaértünk, és egy puszit nyomtam Niall arcára. - Huhh,miattad nem ázott el a kaja. Isten vagy! - öleltem meg nevetve, amikor hirtelen 4 fiú tekintetével találtam magam szemben. A hallban ültek mindannyian. Harry kb úgy nézett a rajtam segítő fiúra mint akit élve feltudna falni. -Sziasztok!....Öhm, hát... Akkor én megyek. - siettem a lifthez, amikor beállt a kínos csend. Amikor felértem bekajáltunk Chrisszel, aztán eldöntöttük hogy tv-t fogunk nézni. De nem jutottunk vele semmire, mert míg ő valami természetfilmet akart nézni a National Geography-n addig én az Alan Carr showra szavaztam. Tépkedtük ki egymás kezéből a távirányítót, aztán fejbe vágott egy párnával.
- Ezt te sem gondoltad komolyan. - néztem rá tettetett haraggal. Fülét-farkát behúzta ezért hát támadtam. Fél órát elhülyéskedtünk, majdnem kiszakadt az egyik huzat, de jól elvoltunk. Amikor megnéztem az órámat, 14.40-et mutatott, úgyhogy elkezdtem készülődni Louhoz, illetve Luxhoz. Felkaptam a fekete-fehér csíkos leggingsemet, a Batmanes pólót magamon hagytam és a conversem mellett voksoltam. Nyomtam magamra egy kis szemceruzát és még egyszer lepúdereztem az arcom, aztán el is indultam.
- Nemtudom mikor jövök, majd csörgök. - kaptam be egy rágót és puszit dobva becsuktam az ajtót. Louék lakosztálya az épület másik végében volt, ahol még nem igen jártam, de végül megtaláltam a 102-es szobát. Pár percig szerencsétlenül álltam az ajtó előtt, aztán kopogtam. Ki is nyílt az ajtó, viszont nem állt ott senki.
- Heló édes, bocs hogy nem üdvözöllek csak késésben vagyok és ááááá nem találom a pólómat. - jött elém percekkel később egy szál melltartóban és szakadt farmerban és megölelt.- Lux drágám, valaki jött téged megismerni. - kukucskált be az egyik szobába. - mindjárt jön. - jött hozzám vissza. Pár percig csak álltunk egymás előtt, én előre-hátra mozgattam talpaimat, elég kínos volt hogy melltartóban állt előttem. De ez szerencsére pár percen belül leesett neki. - Ohh mamám ne haragudj, szörnyen szétszórt vagyok. Mindjárt jövök, de még itt fogok rohangálni mint egy őrült, mert épp késésben vagyok, és ahogy látod rohadtul nem tartok még sehol. - fogta a fejét és átszaladt a másik helyiségbe, ahonnan az előbb kijött. - helyezd magad kényelembe! - kiabált ki. Úgy döntöttem hogy leülök a kanapéra, és nyomkodtam a telefonomat, csak úgy szórakoztam vele. Nyikorogva, lassan kinyílt az ajtó, és nem sokkal ezután kisétált egy mézszőke, nagy kék szemekkel megáldott kislány félénk mosollyal az arcán.
- Szia. - másztam le a kanapéról, és leültem a puha szőnyegre törökülésbe, a kezeimet pedig kitártam. Habozás nélkül odaszaladt hozzám és megölelt, aztán leült az ölembe.
- Szép vagy. - nézett rám mosolyogva, aztán zavartan visszanézett a képernyőre. Happy Jumpoztunk kettesben a telefonomon és éppen veszítenttünk.
- De édes vagy istenem.- nyomtam puszit az arcára. - Lou, ezt nézheti Lux? - mutattam a tv-re ahol még mindig a talkshow ment.
- Persze. - mondta miközben a sminkjével bíbelődött. - Látom összehaverkodtatok. - mosolygott és ekkor kopogtak. Nem tudtam ki az, gondoltam nem ismerem, úgyhogy visszafordulva elindítottam egy új menetet.
- Hahó. - hallottam a mély, túl jól ismert hangot az ajtó felől.
- Heló Harry. - ölelte meg Lou, aztán beljebb tessékelte. - szerintem ismeritek már egymást... - mutatott rám és utána a göndörre, én meg lesütött szemekkel ültem, ölemben a kislánnyal.
- Harrrrrrrrry! - ugrott fel Lux és odaszaladt a fürtöshöz.
- Helló hercegnőm. - hajolt le, felemelte, aztán jól megszorongatta.
- Na, és megyek, nem tudom mikor jövök, de sietek. Köszönöm hogy vagytok nekem.
- Jó bulizást. - néztem rá mosolyogva és intettem neki.
- Mit keresel te itt? - néztem a fiúra, és végigmértem. Fekete farmer volt rajta, egy Mick Jaggeres rövid ujjúval, így látszódtak a tetoválásai. Haja szanaszét állt, kedvem lett volna beletúrni, de hát tudjuk hogy kiről van szó, szóval elhesegettem ezt a gondolatot gyorsan.
- Jöttem vigyázni Luxra, csak Lou elfelejtett szólni hogy te is itt leszel.
- Nem mondták hogy két gyerekre kell vigyáznom... - álltam fel a földről, és kivittem egy koszos poharat az asztalról. Amikor visszamentem, mindketten a tv előtt ültek, és valamiről nagyon beszélgettek. Amikor leültem melléjük, Lux az ölembe mászott és velem szembe ült.
- 1:0 - suttogtam a göndörnek a kislányra utalva, ő meg csak szemforgatva nézte tovább a képernyőt.
- Na, mit akarsz csinálni? - játszottam szöszi loknijaival.
- Semmit, csak ide ültem. - fordult háttal, és visszamászott közénk.
- 1:1. - tátogta gúnyos vigyorral Harry. A továbbiakban Mr. Bean nézés volt a menün. Unalmasan bámultam a képernyőt, amíg a kiscsaj igen jól szórakozott rajta. Aztán a fürtös is elnevette magát. És akkor belőlem is kitört a röhögés. Ők a tv-n szórakoztak, én meg a nevetésén, de szerintem nem tudták, úgyhogy nem buktam le.
- Éhes vagyok. - szólalt meg Lux olyan 8 óra körül.
- Na, gyere, csinálunk valami kaját. - emelte fel Harry, és én automatikusan mentem utánuk. A lakosztályhoz külön konyha járt, tök fasza volt. Felültette a kislányt a pultra és elkezdett kutakodni. - Esszüüünk... Mülziiit. - húzta elő bólogatva az egyik szekrényből én meg lefagytam.
- Mü...Mü..Mü..Müzlit? Ezt te sem gondolod komolyan, ugye? - néztem rá mindent tudóan. Mosolyra húzta száját, gödröcskéi megjelentek, amikhez érthetetlen módon kötődtem.
- Na, akkor mit eszünk ha ekkora bajod van a müzlikkel, hm? - nézett velem farkasszemet, de én nyertem így kinyújtottam rá a nyelvem.
- Amerikai palacsintát.
- Honnan szerzünk hozzá tojást meg cuccokat? - fonta keresztbe mellkasa előtt a karjait, és csak akkor vettem észre mekkora bicepsze van. Anyám. Kicsit megijedtem. És ha ilyen kezei vannak ,milyen lehet a felsőteste?!... Oké, Olivia, szedd össze magad, koncentrálj!!
- A konyhából? - tértem vissza a jelenbe pillanatokkal később, és az ajtó felé böktem.
- Merre van?
- Szerintem tudod te azt. - húztam össze a szemeimet és egyik kezemet ökölbe szorítva csaptam egyet a másik tenyerembe.
- Mindjárt jövök... - kacsintott és elment.
- Olive... - nézett rám Lux. Olyan fura volt hogy így szólított, mert mindenki Liv-nek hív, még a szüleim és nagyszüleim is.
- Igen drágám? - mentem hozzá mosolyogva, és megálltam előtte.
- Te bírod Harryt? - olyan aranyos volt, lóbálta a lábait amik lelógtak a magas asztalról, és nézte a lábfejeit ahogy mennek előre- hátra.
- Hát persze hogy bírom. Aranyos. - mentem a mosogatóhoz és elmondtam a pár koszos dolgot. - Na, akkor nézzük, milyen cuccok kellenek egy palacsintához. Segítesz? - kérdeztem az egyik alsó polc előtt térdelve. Bólintott aztán lelökte magát a pultról, amin eléggé meglepődtem, de ügyes volt. Magam elé húztam és átkaroltam fél kézzel. - Na?
- Ez? - vette elő a serpenyőt.
- Nagyon ügyes vagy... Na és még mi? - vettem el tőle és leraktam az asztalra.
- Ez. - fogott egy nagy tálat, aztán adogatta a dolgokat.
- Ez? - mutatta fel a pizzavágót. Bólogtava ellenkeztem és kivettem a kezéből még mielőtt véletlenül valamit csinált volna vele.
- Na, kész is vagyunk. Most már csak az alapanyagok kellenek. - dőltem neki az egyik szerkénynek és a zsebembe talált csattal hátrafogtam a szemembe lógó tincseket.
- Megérkeztem. - jött be egy halom cuccal az ajtón a göndör.
- Hogy nyitottad ki?
- Nem csuktam be amikor elmentem. - rakta le a cuccokat. - Na? - túrta hátra haját ujjaival, amin elidőzött a tekintetem, és amikor észrevette vigyor jelent meg az arcán.
- Kezdjük. - és neki is álltunk. Én tojást törtem, Harry öntötte bele a tejet Lux meg lisztet szitált. Aztán összekevertem a tésztát, és süthettük is. Amíg melegítettem az olajat a serpenyőbe, a két jómadár örömmel tapicskolt a keverékben.
- Ooo várj... - nézett a kislányra Harry, aki épp próbálta kiszedni tincseit az arcából, de a tenyere totál maszat volt. - csinálunk neked egy jó kis menő hajat. - szerzett pár percen belül hajgumit, aztán megmosta a kezét, megtörölte, és nekiállt. Nyelve néha-néha kicsúszott ajkai közül ahogy koncentrált, ami annyira aranyos volt hogy majdnem elnevettem magam rajta. Mosolyogva néztem ahogy nagy kezei közé fogja a szöszi tincseket és megpróbálja őket összefogni. - Na, milyen jó lett! Szebb vagy mint voltál. Bár mindenhogy szép vagy. - guggolt le hozzá és megpuszilta az arcát.
- Nem akarom megzavarni a nagy családi találkozót de én most egyedül érzem magam. - tettem a szomorút. Lux gyorsan odaszaladt és a nyakamba ugrott, ezzel majdnem leverve mindent az asztalról, de nem foglalkoztam vele. Utána fél kézzel dolgoztam, mert a másikkal végig a kislányt fogtam, és amikor le akartam rakni, a nyakamba kapaszkodott és sikított hogy neeneeneee.
- Szívem, le kell hogy rakjalak, mert dobálni fogok, és azt nem tudok egy kézzel. - fogtam meg a derekát és leültettem. - Csapassuk. - csaptam össze a tenyerem, és elkezdtem a tésztát önteni a serpenyőbe. Pár perc múlva feldobtam, megpördült és vissza is esett. Aztán jöhetett a többi.
- Na, én jövök. - jött oda fürtöske és kikapta a kezemből a serpenyőt amikor már alig volt tészta, és kész lettem egy csomóval. - Remélem megy... - koncentrált a tésztára, aztán feldobta és vártunk.... Vártunk... Még mindig vártunk... És hopp. Nem jött vissza. Annyira röhögtem hogy már mindenem fájt, Harry rosszallóan nézte a plafont, Lux pedig nevetve megtapsolta a göndört. Próbáltuk leszedni, de sem én, sem ő nem érte el, még ha székre álltunk, akkor se.
- Valamikor csak leesik. Istenem de szerencsétlen vagy. - veregettem meg a vállát még mindig jól szórakozva. - Na, evésre felkészülni! Mit kértek rá? Harry, ne csináld hogy nem hoztál rá cuccokat. - néztem rá összehúzott szemekkel. Egy olyan "bocsánat" mosolyt virított, én meg szem forgatva felálltam. - Hahó...

- Ühm, izé, én juharszirupot kérek. Luxnak meg jó lesz Nutella. - nem tartott sokáig megkeresni a konyhát, előkutattam a cuccokat, és vissza is mentem. Csendben kajáltunk, aztán eszembe jutott a felragadt palacsinta és elfogott a röhögőgörcs, és nem értették hogy mi bajom, ezen még inkább nevettem, szóval jól elvoltam magamban.
- Ne mozdulj! - kapta elő a telefonját Harry és Lux képébe nyomta aki kb fülig mogyorókrémes volt. Mosolyogva néztem a kislányt ahogy nyalogatja le magáról a cuccot.
- Adj egy puszit! - tartottam oda az arcom, ő pedig készségesen nyomott rá egy cuppanóst. Befejeztük a kaját, és míg ők leültek a tv elé, én mosogattam. Egyszer csak valaki megveregette a combom.
- Esti mesét szeretnék, de tőled. - nézett fel rám egy kék szempár, ami már csillogott a fáradtságtól.
- Be kell fejeznem, Harry majd elkezdi és utána beszállok, az úgy jó? - néztem rá mosolyogva. Csak bólogatott és visszament a nappaliba. Még elmosogattam a maradékot, aztán mivel láttam hogy kivan kapcsolva a tv, és csak a kis lámpa ég, gondoltam hogy már tart a mesélés. Halkan kinyitottam az ajtót és bekukkantottam, aztán beljebb mentem, és nekitámaszkodtam az íróasztalnak. Harry az ágy alá volt bújva, csak két kezét látta a kislány, amiken zoknibábuk voltak, és nagyon mesélt valamit, amin Lux felnevetett vagy épp nagyon elgondolkodott. Mosolyogva néztem őket, aztán végül úgy döntöttem hogy beszállok én is. Hamar megtaláltam a hatalmas játékokkal teli dobozt, kivettem belőle egy rózsaszín, csíkos zokniszörnyet, és letelepedtem a göndör mellé. Tök jó kis történetet kreáltunk, aztán egyszer csak egyenletes szuszogást hallottunk. Felkukucskáltam, és a szőke hercegnő már nagyban álmodozott a takaró alatt. Harry lekapcsolta a kis lámpát, nyomott a homlokára egy puszit és intett hogy menjünk ki.
- Annyira édes ez a kiscsaj hogy meg kell zabálni. - ültem le a göndi mellé a kanapéra és kivettem a kezéből a távirányítót majd elkezdtem szörfözni random a csatornák között.
- Uuuu kapcsolj vissza. -tette a tarkójára kezeit és egy huncut vigyorral  lejjebb csúszott.
- Ezt ugye nem gondoltad komolyan? -néztem rá kikerekedett szemekkel. Valami hihetetlenül mocskos csatornát szúrt ki, nem akarom részletezni hogy milyet.... A fiú csak nevetve megrázta a fejét, amitől göndör fürtjei szanaszét kuszálódtak, aztán dobott egyet rajta és oldalra fésülte ujjaival. Tovább kapcsolgattam, amikor megláttam valamit.
- Aaaaa Paranormal Acitvity. Láttad már? - néztem rá felspannolva. Az egyik kedvenc filmem volt.
- Igen, persze-persze láttam nem is egyszer, de most ne nézzük ezt, mert nem akarom hogy beijedj éjszakára. - magyarázott miközben a kezeivel hadonászott, de én meg sem hallottam mit mondd.
- Csinálok popcornt, nehogy elkapcsolj! - álltam fel, amikor hirtelen elkapta a lábam hátulról.
- Ne hagyj egyedül. - kapaszkodott belém mint egy őrült.
- Ooo szóval Harrybaba fééél. - röhögtem a képébe. - Vigyázz, nehogy megegyenek a szörnyek amíg kimegyek a konyhába. - rángattam ki kezei közül a combom és nevetve a konyha felé vettem az irányt. Megcsináltam a kukoricát, két poharat tele töltöttem kólával, mintha csak moziba lennénk, aztán szereztem takarókat is és kezdődhetett a filmezés.
- Uuu ez a kedvenc részem! - böktem a képernyő felé Harry pedig félve odanézett, elszörnyedt, és inkább visszaborult a telefonja fölé. A film további részében én meredten bámultam a képernyőt, a göndör pedig néha-néha odanézett, de egyébként láttam hogy Twitterezett.
- Kérsz teát? - néztem rá amikor már a szereplőlista ment.
- Aha megyek, ne hagyj egyedül még mindig... Hogy bírsz te egy ilyen után aludni? - rázta a fejét hitetlenül és felállt.
- Simán. - nyitottam ki a szekrényt és elővettem két bögrét. Nem kapcsoltunk lámpát, a tv világított és az ablakon szűrődött be némi fény. Felraktam forrni a vizet, és kerestem tea filtereket. - Tejjel iszod? - nyitottam ki a hűtőt, és onnan néztem vissza Harryre, aki fenn ült a pulton és ujjaival dobolt, aztán kérdésemre egy bólintással válaszolt.
- Hallod... Neked miért van amerikai akcentusod? - kérdezte apró mosollyal miközben én kerestem a barna cukrot magamnak.
- Mert kanadai vagyok. - találtam meg végre egy nagy csomaggal, és kiszedtem a bögrémbe. - Csak ide hozott a sors. Illetve, Angliába.
-  Akkor van olyan borzasztó nagy juharleveles kötött pulcsid?
- Nekem menő juharleveles kötött pulcsim van kikérem magamnak. - nevettem miközben öntöttem a forró vizet a bögrémbe. - Na, akkor most én kérdezek. Mi volt a legnagyobb álmod 16 évesen? - raktam a teafiltert bele és pár perc múlva bordó színe lett a víznek. Imádtam ezt nézni.
- Énekes szerettem volna lenni. - lépett mellém, aztán átnyúlt a kezeim felett és elvette a tejet. - Na és Olive kisasszonynak?
- A playboy villában akartam élni. És nyuszi akartam lenni. Mármint érted milyen nyuszi. - fogtam a fejem mosolyogva, Harry pedig majdnem félrenyelte a teát.
- Akkor se voltál már egy egyszerű eset azt hiszem. - nevetett hihetetlenül és felnyomta magát a pultra. Én összekevertem a teát és mellé ültem. - Éééés had halljam. Szereted az 1D-t?
- A zenétekkel semmi bajom. A többit nem részletezném... - Nem volt értelme hazudnom.
- Kikérem magamnak hogy azért annyira nem vagyunk beképzelt majmok mint ahogy leírnak minket a szennylapok és a pletykák... - nézett rám mosolyogva, de tudtam hogy belül aggasztja ez a dolog. Engem is bántott volna. Nem is kicsit.
- Niallt imádom. - kortyoltam a teába aztán az ölembe tettem és néztem ahogy gőzölög. - Már most.
- És engem nem? - tetette a szomorút én meg vállon ütöttem amire hangosan felszisszent.
- Ha lenne egy nap amit újra átélnél, melyik lenne az?
- Talán amikor összeraktak minket egy csapatba... Micsoda napok voltak azok, öcsém... Nem kellett attól félnünk hogy utálnak minket, nem jöttek ki rólunk mocskos pletykák, nem járkált utánunk millió paparazzi. Csak 5 idióta tinédzser voltunk akik üldözték az álmaikat. És hát, bejött.
- Ritka nagy szerencsétek volt.
- Mitől félsz a legjobban?
- Oké ne röhögj ki. - dobtam hátra a hajam és feljebb csúsztam. - A lávalámpáktól. Olyan para ahogy megy benne fel-le a cucc. Fuu. Ráz tőlük a hideg. - temettem arcom a tenyerembe. Harry nevetése visszhangzott a nagy helyiségben.
- Rohadt furcsa egy teremtmény vagy, ugye tudod? - még mindig jól szórakozott.
- Mondtam hogy ne nevess ki. - nyafogtam szem forgatva. Még pár dolgot megbeszéltünk aztán elkezdtem elmosogatni a bögréket. Már a másodikat mostam amikor egy nagy üvöltést hallottam amitől én is felsikítottam. - Ne ijesztgess basszuskulcs! Mi történt? - Harry annyira röhögött hogy nem tudta elmondani mert ahogy belekezdett csak még jobban rájött a görcs. Percek kellettek hogy megértsem a mutogatását a plafonra és a "le-le-le-le-leesett" szót.
- Hát... Megesszük? - vettem fel a földről és nevetve szemügyre vettem. Beletelt egy kis időbe amíg a göndör összeszedte magát, már könnyezett és minden baja volt. Picit beszélgettünk még, úgy döntöttünk hogy megvárjuk amíg Lou hazaér.
- Ha lenne egy tett az életben amit megváltoztatnál, melyik lenne az? - számolgattam magamba a csempét miközben Harry mellett ültem a sötétben.
- A tegnap estét... Nem vagyok én olyan mint amilyennek megismertél. - nyitottam a számat hogy válaszoljak valamit de elkezdett zörögni a zár és belépett Lou. Hamar leléptünk, elköszöntünk meg ilyenek, Lou-n látszódott hogy totál k.o. lesz másnap és halál fáradt volt. A göndör ragaszkodott hozzá hogy "haza kísérjen" és bármennyire is győzködtem, nem tudtam lerázni. De ez végülis nem is volt olyan nagy probléma.
- Hát akkor szia. - álltam meg az ajtónk előtt. Hajnali fél 2 volt, biztos voltam benne hogy Christin már rég szunyál.
- Heló. - Előhalásztam a belépőkártyát és kinyitottam. Már kezdtem becsukni, amikor eszembe jutott valami. - Ooo. Jövőhéten lesz a következő része a Paranormal-nak. Megnézzük? - suttogtam a fürtösnek.
- Megnézhetjük. De még mindig fosok egy kicsit. - mosolygott, ikonikus gödröcskéi megjelentek.
- Ja, jut eszembe... Vigyázz a takarítónénivel. Nagyon para feje van! - csuktam rá a berezelt fiúra az ajtót és beugrottam az ágyba. Forgolódva leszedtem magamról a cuccaimat, szétszedtem a hajam és pár percen belül bealudtam.

* Harry szemszöge*

Viszonylag sokat vártam a liftre, aztán amikor megjött megállt bennem az ütő.
- Jó estét. - nézett rám a takarítónő vigyorogva, de nekem inkább vicsornak tűnt. Liv mondata járt a fejemben. " Vigyázz a takarítónénivel. Nagyon para feje van. " Ezért még kapni fog. Kínos csöndben telt az út, aztán majdhogynem kiestem az ajtón, végigrohantam a folyosón és bevetettem magam a lakosztály ajtaján. Liam még tv-t nézett, így csak egy intéssel üdvözölt én pedig nevetve elmentem a fürdőbe. Végigfutottam a folyosót a hülye film miatt. Jól elvoltam a magam hülyeségeivel, az általános fürdőszobai kornyikálásom is elmaradt, helyette néha elkapott a röhögőgörcs. A felragadt palacsinta, a takarítónő, Liv. Amikor befeküdtem az ágyba és leoltottam a lámpát, ki máson kattoghatott volna az agyam mint a hülye szőke lányon. A hülye szőke lányon, aki soha nem fog többnek nézni, mint barátnak. Ez be is bizonyosodott a mai estén.

2. Drunk

Hello people of the internet it is me! 
Meghoztam (vagy meghoztuk,nem is tudom..) a 2.részt, remélem páran azért örülnek, és olvasnak minket:)
Gondoltam akkor írok ide egy pici előszót, vagy mi az isten ez... Szóval:D Rebi vagyok, és két leányzóval írom a blogot, Lillussal és Bernivel. Ők segítenek a sztoriban, adják az ötleteket, együtt csináltuk meg a blog kinézetét, ők kerestek szereplőket, ilyenek, én pedig az író vagyok, mert a mániám az írás, és Harry Styles:D Szóvaligen... Ooo,és még valami... Szeretnénk hogy írjatok komit, vagy minimum szavazzatok lennt, hogy milyen a blog ,van-e értelme írnunk, olvassátok-e, és feliratkozóknak is igennagyon örülnénk :) Megértéseket köszönjük, további jó napot, jó olvasást. Xxx Rebi

*

- Na, hogy tetszett? - Karolt belém csillogó szemekkel Christine, amikor kiértünk, és a hotel felé vettük az irányt.
- Eltekintve attól hogy gyűlölöm őket, főleg Harryt, és hogy ezért még meg leszel verve, nem is volt olyan rossz. - Nyitottam ki a szobánk ajtaját. Beugrottam az ágyba, és elterültem rajta.
- Öhm, izé, Liv... - Ült le mellém barátnőm, én meg felkönyököltem. - Izé, szóval.. Uhh... Na,szóval. Most nemsokára kezdődik egy afterparty és...és...és.... Szóval, azt szeretném hogy te is el gyere. Mert én egyedül oda nem állítok. És. Kérlek. - Makogta félhangosan az ujjait tördelve.
- Héjj. Megyek. - Mosolyogtam rá.
- Istenem már megijedtem hogy nemet mondasz mert hogy ott lesznek ők is fuuu köszönöm imádlak. - Pattant fel az ágyról, és beslisszolt a mosdóba. - 10 perc és kész vagyok. - Csukta be az ajtót vigyorogva. Egy picit fetrengtem még, aztán eszembe jutott a titkos mogyoróvajam lenn a konyhában jól eldugva a hűtőbe. - Mindjárt jövök! - Csuktam be az ajtót magam mögött, és már száguldottam is éhesen a konyha felé. Egy ősrégi Conor Maynard számot dúdolva rúgtam be lazán a konyha ajtaját, aztán gyakorlatilag lefagytam.
-Ilyen nincs. - suttogtam magamban. - Mi a f*szt csináltok itt ha megkérdezhetem? - Néztem döbbenten a két fiúra, egyikük az ÉN mogyoróvajamat majszolta nagybőszen, míg a másik épphogy nem volt benne teljesen a hűtőben. Kezdett felmenni a vérnyomásom. - Magyarázat?! - Mentem a pulthoz szépen lassan, a lehető legvészjóslóbban. - Mit csinálsz a mogyoróvajammal, hm? - Hajoltam közel a szőkéhez, annyira, hogy alig pár milliméter volt közöttünk. Pár percig összezavarodva néztem hatalmas kék szemeibe, de aztán visszatértem a földre, és a tények elég durván azt mutatták, hogy balhé lesz, ha rajtam múlik.
- Izé, én.Én...Nem tudtam hogy ez...ez a tiéd.... - Motyogott lesütött szemekkel, és lerakta az asztalra. - Mást azért ehetek? - Nézett rám szomorúan. - Éhes vagyok. - Annyira aranyos volt és vicces ahogy mondta, hogy elnevettem magam.
- Nem tiltottam meg, csak a mogyoróvajam nem azért van hogy mások megegyék. Ha kértél volna belőle, adtam volna. - Magyaráztam össze-vissza mutogatva a kezeimmel. Pár percet még cseverésztem a fiúval, akitől megtudtam hogy tényleg Niall-nek hívják és tényleg az előbb láttam őt a színpadon, ő pedig megtudta hogy én voltam az egyik őrült lány a VIP-részlegből. Csevejünket egy nagy üvöltés zavara meg.
- VALAKI SZEDJE LE EZT A HÖRCSÖGÖT RÓLAM BASSZAMEG! - Csapkodott a levegőben a göndör. Én meg megpillantottam a pólóján csimpaszkodó Carlost.
- MI A?!... - Léptem Harryhez, aki még mindig fel-alá ugrándozott és üvöltött. - Lenyugodnál? Ez egy hörcsög, mit fosol tőle?! - Fogtam a fejem lehunyt szemekkel, és le is kaptam hörcsögömet róla. - Héj baba, semmi gond, minden rendben, sssh! - Simogattam Carlost.
- Hát, általában én szoktam becézni a lányokat, de nekem így is megfelel... - Karolta át a derekamat féloldalas, " igentudomhogyettőlelájulsz " mosollyal a fürtös, nekem pedig enyhén kikerekedtek a szemeim.
- Faszfej, a hörcsögömhöz beszéltem. - Löktem el magamtól a mellkasánál fogva, Carlost pedig beraktam a legközelebbi tálba, amit találtam. - Maradj itt légyszíves, nem akarok balhét... - Aztán elkezdtem a hűtőben matatni, és végül egy vanília puding akadt a kezembe. Előszedtem egy kanalat, és fellöktem magam a pultra. Kinyitottam, és lenyaltam a fóliáról azt, ami ott ragadt, és akkor vettem csak észre hogy mindketten engem bámulnak.
- Mmm, tényleg, nektek nem zúzni kéne már nagyban? - Nyammogtam egy nagy kanálnyin.
- Úristen, tényleg, a buli. - Kapott a szájához Harry, én meg szemforgatva néztem rájuk.
- Lekésitek a saját partitokat áááá.... Na, menjetek már! - Mutattam az ajtó felé totál elképedve.
- Ott leszel? - nézett rám Niall. Édes fiú volt nagyon, szimpatikus és vicces, de valahogy nem jött be... Még magamnak sem mertem beismerni hogy az én agyam a göndörön fantáziál... - Héjj, Liv, hahó?! - Zökkentett ki gondolatmenetemből.
- Mi izé,ja... Igen, megyek, elkísérem az idióta barátnőmet mert ő feltétlen menni akar. - Magyaráztam, aztán elköszöntek és én is szépen lassan felmentem a szobába mert valamennyire össze kellett magam szedni. Megigazítottam a sminkem, és úgy döntöttem, átveszem a Conversemet magassarkúra, mert hát miért is ne, így elkezdtem kutakodni a bőröndömben. Végül találtam egy fehér telitalpút. Illetve csak az egyik párt. A másikért még szenvedtem további 15 percet, és végülis kész lettem.
- Az esküvődön mennyi ideig fog tartani amíg elkészülsz, 2 napba? - Léptünk ki a Hotel ajtatján, és beugrottunk az egyik parkoló taxiba.
- Nem fogok férjhez menni, ebben biztos lehetsz. - morogtam kedvtelenül. - Ugye lesz pia?
- Jó hogy lesz... - és itt meg is szakadt a beszélgetésünk, az út további részében bámultunk ki mindketten az ablakon. Teljes extázisba estünk a sok felhőkarcolótól, iszonyatosan jól néztek ki, és a sok sárga taxi, a rohanó stílus, és a sok kivilágított cucc, egyből belebolondultam a városba.
- Megjöttüüüünk. - Mosolygott rám Chris, kifizette a taxit, aztán kiugrottunk a kocsiból és befelé vettük az irányt.
- Christine Smiths és Olivia Nellsons. - Dobta át hosszú barna fürtjeit a vállán barátnőm, miközben beengedtek minket.
- Te, ez ilyen elit hely vagy mi, hogy külön listájuk van, mint a filmekben? - Súgtam oda neki, miközben egy sötét, hosszú, fehér lámpákkal kivilágított folyosón mentünk végig.
- Babám, ez az Eye of the Night, elég extra hely. - Egy csomó ajtó előtt elmentünk. Női mosdó, Férfi mosdó, raktár I., raktár II., hűtőház, raktár III. És végül egy kétszárnyas ajtó, nagy valószínűséggel hangszigetelve, de még így is hallani lehetett az éppen akkor kezdődő Drop It Like It's Hot basszusát.
- When the pimp's in the crib ma... - Mutogatott Christine idiótán, mint egy rapper, én meg fej rázva meglöktem az ajtót hogy kinyíljon.
- Oooo hova hoztál te engem. Azt nézd mennyi pia! - Mutattam tátott szájjal a hatalmas bár felé, ahol vagy 8 polc csak piával volt teli.

- Kezdő löket jöhet? Persze hogy jöhet! - Döntötte el helyettem is a választ, és a pult felé kezdett húzni. - Valami erőset. Ooo, és kettőt. - Amikor megkaptuk leültünk az egyik üres asztalhoz.
- Na eeeez.... Ütőőős. Ebből megiszunk még egyet és nem a saját lábunkon megyünk haza. - Szorítottam össze a fogam ahogy leküldtem a cuccot egy húzásra és kirázott a hideg.
- Héjhéjhéj, a házigazdáknak ölelés jár, vagy ki lesztek rúgva. - Hallottam a hátam mögül a jól megszokott ír akcentust, és jól tudtam hogy kivel, illetve hogy kikkel van dolgunk. Meglöktem magam és megfordultam a székkel. 5 fiúval találtam magam szembe. Mosolyogva felálltam, és a szöszi nyakába ugrottam amin csak nevetett, aztán jött Liam, akit amikor megöleltem kicsit meglepődtem, ugyanis 2 réteg ruhán is át lehetett érezni a kidolgozott felsőtestét, ami azért nem semmi. A következő Louis volt, aki már az első percben egy olyan megnyilvánulással kezdett, hogy mindenki sírt rajta a röhögéstől. Harry. A lehető legsemlegesebb arccal karoltam át a vállát és húztam magamhoz. Csodával határos módon nem járt " felfedezőtúrán " a keze, semmi tapi, semmi hülye csajozós szöveg, hálás voltam a szívem mélyén. Aztán még megszorongattam Zaynt is. Nagyon jó illata volt.
- Anyám milyen parfümöt használsz? - csúszott ki a számon, és kezdtem pirulni. Hülyevagy Olivia, segghülye!! Zayn nevetve elmondta hogy valami Marc Jacobsot én meg inkább lehúztam még egy koktélt hogy annyira ne látszódjon az arcszínem, és tovább beszélgettem a fiúkkal.

*

- Uuuuu te is hallod mi ez? - álltam fel azonnal az asztaltól és rángattam magammal barátnőmet a táncparkett felé.
- Let me blow your mind istenem. - kezdett el ritmusra ugrálni ezer wattos mosollyal. Elég pia volt bennünk hogy beálljunk rázni a tömegbe, ráadásul ez a szám egyik volt a nagy kedvencünk közül, ha együtt tartottunk bulit biztos hogy a lejátszási listán szerepelt.

* Harry szemszöge *

- Oké végem van. - ültem le a fiúk mellé, és nem tudtam levenni a szemem szőke fürtjeiről ahogy ugrált és szálltak össze-vissza.
- Mi van veled Haz haver? - karolt át Louis, és megpróbálta kiszámítani hogy mit, illetve hogy kit nézek. - Miért nem beszélsz vele?
- Próbáltam de elhajt. Öcsém pedig... Nézz rá. - temettem arcom a tenyereimbe és lekönyököltem az asztalra. Aztán amikor Lou ismét megszólalt felkaptam a fejem.
- Héjhéjhéj... Valami itt nem stimmel. Nem úgy beszélsz róla mint általában a " nőidről. " - mutogatott a kezével én meg csak kínomban felröhögtem.
- Tudod elég fura érzés hogy nem kapom meg egyből azt akit akarok...
- Nem ehhez vagy hozzászokva mi?!
- Kussolj. - álltam fel szem forgatva és a bár felé tartottam egy whiskey-kóláért.

* Liv szemszöge *

- Jöhet még egy Pina Colada. Illetve, kettő. Sok rummal. - mentem a pulthoz amikor vége lett a számnak. Kész lettek a koktélok, megfogtam őket és az egyik asztalhoz vittem ahol Christine ült.
- Mennyi pia van benne? Kezd kettős látásom lenni...
- Ááá kevés. - Legyintettem egy elfojtott mosollyal és leültem. Majdnem a szék mellé de végül leültem. Pár percig ücsörögtünk még és iszogattunk, én személy szerint nézelődtem is, aztán megszólalt egy másik iszonyat szám. Chrisszel egyszerre pattantunk fel és mentünk vissza táncolni
- I JUST WANNA MAKE YOU SWEAT! - kiabáltuk egyszerre égbe tartott kézzel és összenevettünk.
- Héj nem megyünk oda Zaynékhez? Nagyon néznek minket. - kérdezte percekkel később, amikor átkarolt hogy értsem is mit akar mondani. Feléjük fordultam, és nem hazudok ha azt mondom hogy 5 ránk szegeződő pillantással találtam magam szembe. Harry hanyagul csücsült a magas pultszéken, ujjaival ütötte a ritmust, és engem bámult. Arcán elidőzött a tekintetem, és amikor észrevette hogy őt nézem egy kaján vigyor jelent meg az arcán.
- Tudod mit? Menjünk. - mondtam visszafordulva. Átverekedtük magunkat a tömegen és lefékeztünk előttük.
- Sziasztok. - Ugrott fel Niall és átadta a helyét.
- O köszönöm, édes vagy. - ültem le a székre mosolyogva. -  Harry hogy neked milyen szép szemeid vannak. - Néztem rá összehúzott szemöldökkel. A göndör nem tudott mit mondani, láthatóan meglepődött.
- Te, mennyit ittatok? - nézett rám Louis nevetve.
- Hmm nézzük csak... Sokaaaat. Hogy neked meg milyen szép a mosolyod. - bólogattam mindent tudóan.
- Valaki hozzon még egy kört. - Röhögött Zayn, Liam pedig szó nélkül felállt majd egy halom feles pohárral tért vissza. Amikor lerakta elém, szó nélkül lehúztam.
- Keményen nyomja a kiscsaj, hallod Hazza. - lökte vállba Lou a fürtöst.
- Vigyázz magadra basszameg, nem akarlak gyomormosásra vinni... - morogta félhangosan.

*

Másnap reggel erős gyomorgörcsökkel ébredtem, szerencsére a fejem csak picit fájt.

- Jó reggelt. - Mosolyogtam Christine-re aki csak álmosan motyogott valamit és megfordult. Elvettem a telót a polcról és megnéztem az időt. - Fel kéne kelni, fél 2. Hogy vagy? - karoltam át.

- Álmosan de én annyit nem ittam mint te, tényleg, te jól vagy? Meddig emlékszel az estére? - Fordult felém nyöszörögve.

- Hát a gyomrom nincs fényesen de beveszek valamit aztán nem lesz semmi bajom. Fuu... Addig amíg meg nem szólalt a Trampoline. Utána azt se tudom hogy hogy kerültünk ide, minden kiesett. Ooo de képzeld, emlékszem hogy előtte Louval, tudod, a fiúk stylistjával megbeszéltem hogy ma vigyázok Luxra. Amikor még csak pár pia volt bennem, összehaverkodtunk. - kászálódtam ki az ágyból, és a fürdőszoba felé vettem az irányt.

- Nem fogod elhinni hogy kerültünk a szobába... - Ült fel, és valamit nyomkodott a telefonján.
- Hogy? - fordultam meg hirtelen.
- A fiúk cipeltek minket haza. Én még annyira nem voltam beállva, úgyhogy a saját lábaimon jöttem, téged viszont Niall cipelt be a hátán. Harry pedig úgy nézte a szöszit, mintha meg akarná ölni. Elég féltékeny volt. - nevetett magában.

- Úristen ugye nem csináltam semmit egyik fiúval sem? - kaptam a szám elé a kezem.

- Azon kívül hogy mindenkin megdicsértél mindent, nem. - nézett rám huncut mosollyal. - Jó sokat ittál, szerencséd hogy nem vagy rosszul.

- Hát nem igazán szoktam másnapos lenni. Mára van valami terv? Mert ha nincs akkor te is jöhetnél Luxra vigyázni velem.3-ra megyek, és nem tudom meddig maradok. - raktam fülbevalót füleimbe.

- Nekem dolgom van, úgyhogy kettesben lesztek. Egyébként mára nincs program, de én rohadt éhes vagyok úgyhogy valami étterem címét elkérhetnénk a fiúktól, ők biztos tudják hogy hol van a legközelebbi Nando's.

- Én nem fogok beszélni egyikkel sem többet, főleg Harryvel nem, csak ha nagyon muszáj, inkább. - néztem
barátnőmre a tükörből, miközben fésülködtem és gyorsan fogat mostam.
- Akkor honnan fogjuk tudni hogy hol van kaja?
- Majd én kiderítem.És egyedül megyek, rám fér a friss levegő és az egyedüllét. - léptem a bőröndömhöz, és kihalásztam egy Batmanes pólót, egy shortot és a Conversemet. Gyorsan dobtam magamra szempillaspirált és púdert, és bekaptam egy rágót. - Mit kérsz? - kaptam fel a szoba kártyáját. Christine felsorolta kb a fél étlapot, aztán szépen lassan elindultam a recepcióra érdeklődni...

01. I hate One Direction, Christine, are you kidding me?!....

"- Ali?! ... Ez már nem vicces, Ali.
- Csak a szél volt. Menjünk. "
A lányok szépen lassan elkezdtek tovább sétálni az elhagyatott, totál para házban, aztán hirtelen a semmiből egy még parább fehér maszkos, állarcos ember tűnt fel. Aztán megszólalt a csengőm. A popcorn, ami alapból egy nagy tálban hevert egészen idáig, most már mindenhol megtalálható volt, hála annak az édes drágának aki rátenyerelt a csengőre. Enyhén be voltam szarva. Mégis ki lehet az? Elvégre Christine-nél van kulcs. Elméletben. A titokzatos idegen aki jól befosatott később már csapkodta és verte is az ajtót, majd kiabálni, szitkozódni kezdett. És akkor már minden világos lett.
- F*szom bele ebbe az ajtóba, Liv engedj már be! - Hallottam barátnőm jól megszokott hangját a bejáratom másik feléről, aztán még egyszer rácsapott, én meg még mindig kissé beszarva odasiettem és egyszerűen kinyitottam.
- Neked is szép estét kedves. - Mosolyogtam rá cinikusan, ő meg csak szem forgatva bejött, ledobta a cuccait az előszobában, letornázta magáról a cipőjét, és fáradtan a nyakamba borult.
- Óóó apropó kislány, jó híreim vannak. - Szált le rólam és bebalettozott a konyhánkba, onnan kiabált ki nekem, amíg én beállítottam hogy felvegye a Pretty Little Liarst, és elkezdtem összetakarítani a kukoricát.
- Mesélj!
- Megyünk New Yorkba kettesben! - Lépett ki a konyhából, kezében egy nagy adag, színes, gyerekeknek való zabpehellyel.
- Hogy mi? Miért? - Néztem rá kikerekedett szemekkel, és kidobtam az összeszedett kukoricát.
- Munkát kaptam. - Ült le egy nagy mosollyal a kanapéra törökülésbe, és szemeit rajtam tartotta, ezzel jelezve, hogy várja hogy végre leüljek mellé. Gyorsan összedobtam én is magamnak egy müzlit és kíváncsian lehuppantam mellé.
- Mit kell szervezned? - Néztem rá mosolyogva. Christine rendezvényszervező, néha kapott csak sajnos munkát, de ha kapott, akkor abból mindig kihozta a maximumot, és már  egy-két " nagykutya " fel is figyelt rá, így egyre nagyobb megbízásokat kap.
- Koncertet. Egy hatalmas koncertet. Eltudod hinni? Én és te, New Yorkban. - Csillogott a szeme az izgalomtól.
- Uuuu tőlünk lesz hangos egész NYC. - Nevettem izgatottan. Totálisan fasza. - Várj... Kinek a koncertjéről van szó?
- Aaazt... Még... Még nem tudom pontosan. - Mondta akadozva, ami kicsit fura volt, de abban a pillanatban pont az érdekelt a legkevésbé. Már tervezgettem nagyban.
- Tényleg, csinálok majd kaját a VIP-be, így is reklámozva a bisztrót. Ugye megengedi, főnök asszony? - Rebegtettem a szempilláimat kuncsorogva. Bár úgyis tudtam hogy belemegy.
- Hát nem is tudom... Jó oké. - Nyögte ki nevetve a varázsszókat. Ezaz. - Te, állítsd már le Carlost, idegesít ez a nyikorgó hang. - Váltott témát hipersebességgel, én meg sóhajtva felálltam, és édes hörcsögöm keresésére indultam. Nem sokkal később meg is találtam.
- Gyere ide te kis husigolyó. - Vettem ki a gurulólabdájából. Egész nap abban szokott otthon skerázni, de sajnos nyikorog, ami este azért már elég idegesítő, nappal viszont praktikus, mert mindig tudom hogy hol van. - Jóéjszakát pufók, szeretlek!- Simogattam meg szőrös kis hátát, és beraktam a ketrecébe. - Aztán alvás van, nehogy nyikorogj itt nekem éjszaka! - Kapcsoltam le a lámpát a szobámban, és visszamentem Christine-hez. Én és Carlos elég szoros viszonyt ápolunk egymással, kb olyan mint egy ház örző, pszichológus és jó barát egyben, és igenis intelligens, jókat lehet vele beszélgetni, ő megért!
- Mit nézel? - Léptem a kanapén tehénkedő Chrishez.
- Rejtélyes igazságokat. Tööök faiin.
- Na jó, az nekem túl izé így estére, én lefekszem. Jó éjszakát! - Nyomtam puszit az arcára, és felmentem az emeletre. Elővettem a Patrikos toppom és a muffinos shortomat, és elmentem lezuhanyozni. Amikor kész lettem, leaplikáltam a szempillaspirált magamról, fogat mostam és felfogtam a hajam hogy ne zavarjon alvás közben. Zuhanyzás közben eszembe jutott egy fontos kérdés, szóval lekiabáltam, hátha barátnőm meghallja.
- Chris, mikor megyünk?
- Pénteken, 5 nap múlva. - Kiabált vissza.
- És mennyit maradunk?
- Amennyit akarunk baszki, egyszer élünk! - Nevetett hangosan.
- Aludj jól! - Csuktam be az ajtót magam mögött.  Még bekapcsoltam a gépet, facebookoztam, tumblr-öztem és megnéztem pár friss zenét, aztán bedőltem az ágyba. Picit még fenn voltam, gondolkodtam hogy mi lesz velünk New Yorkban, hogy miket fogunk csinálni és egyebek, de aztán elnyomott az álom.

* 4 nap múlva, este*

Totálisan be voltam pörögve, Avril új számára, ugrálva és azt a kevés szöveget, amit tudtam üvöltve dobáltam a cuccaimat a hatalmas bőröndömbe hajnali fél 2-kor. Jól tudtam, hogy nem fogok tudni elaludni, úgy hogy egész éjszaka a gépet nyomtam. Megnéztem hogy hány óra New Yorkba az út repülővel, megnéztem hogy egy normális lány miket visz magával egy utazásra, és amiket netán kihagytam, beraktam, és tumblr-ön lógtam, sőt, egy kicsit chatrouletteztem is, jó arcok voltak fenn, sokat nevettem. Végül egy 3 órát azért aludtam, aztán felkeltem. Christine lenn ült a nappaliban még pizsamában és álmosan pislogott rám.
- Jó reggelt, palacsinta a hütőben!
- Ooo de édi vagy, csináltál kaját?
- Nem hallod ,varázsoltam... - Mondta gúnyosan, én meg mintha nem hallottam volna, úgy léptem be a konyhába és vettem elő a palacsintát és a narancslevet. Gyorsan elpusztítottam mindet, és felmentem készülődni. Fél órával a repülő indulása előtt már kinn voltunk a reptéren, szóval minden zökkenőmentesen ment, ami azért hozzánk képest elég nagy csoda. Becsekkoltunk, leadtuk a bőröndöket, átvizsgáltak minket, és már bent is voltunk.
" Üdvözöljük önöket a British Airways légitársaságnál, kellemes utazást és jó pihenést kíván a pilóta, Adam Philipps. "
- Nem tudom hogy te hogy vagy vele, de én rohadtul izgulok már...- szorította ki a vérkeringést a kezemből barátnőm, én meg felszisszenve kihúztam a kezem ujjai közül és bekötöttem az övemet.
- Én nem, és hagyj aludni, mert éjszaka nem igazán sikerült. - Fordultam az oldalamra, aztán megkértem a nénit, aki az ablaknál ült, hogy húzza le a sötétítőt, bedugtam a zenelejátszót a fülembe, és pár percen belül már szundítottam is.
" Köszönjük hogy a British Airways-zel utaztak, reméljük jól telt az utazás. Viszontlátásra! "
Ébredtem a stewardess hangjára, és ahogy kinéztem az ablakon, láttam a sok felhőkarcolót.
- Anyáám. -Suttogtam alig hallhatóan. Christine rám mosolygott, aztán megvárva míg egy kisebb csorda leszáll, mi is elindultunk kifelé. A bőröndkiadó-szalaghoz mentünk és vártunk. Chris-é negyed óra várakozás után meg is volt, azonban az enyém nem akart jönni fél óra múlva sem.
- Hagyjuk Liv, majd utánunk küldik. - Fogta meg a kezemet barátnőm, de én makacsul bólogattam.
- Neemnem, az nem lehet!
- Mi...Miért?
- Benne van Carlos. Tudod hogy ha ideges elkezd rágcsálni.. És nem szeretném hogy agyonrágja a cuccaimat.... - Doboltam az ujjaimmal a combomon.
- Istenem Carlos.... - Ült le mellém, és együtt vártuk a bőröndöm, illetve a hörcsögöm érkezését. 20 perc múlva végre meg lett, és rohanhattunk is, mert már kezdett sötétedni. És akkor jött a következő dilemma. Taxit fogni New Yorkban. Na igen. Próbáltunk mindent, ugráltunk, stoppoltunk, de semmi. Mivel fütyülni nem tudtunk ezért hirtelen eszembe jutott valami. Hirtelen megfogtam Christine pólóját, és egyszerűen felhúztam, egészen addig hogy épp ne látszódjon ki a melltartója.
- Hülye vagy, mit csinálsz, villantással nem fogunk taxit fogni. - Üvöltött rám én viszont csak tartottam a pulcsiját, hátha. És hopp ,bejött a kissé hardcore ötlet, ugyanis pár perccel később megállt előttünk egy taxi.
- A Madison Square Garden melletti hotelba, kérem. - Intézkedett barátnőm, én meg hátradőlve bámultam egész úton ki az ablakon. Hát. Kicsit más volt mint London. Hihetetlen volt. Amikor odaértünk kifizettük a taxit, aztán kipakoltunk a csomagtartóból, és bementünk a hotelba. Totál luxus volt, de jól tudtam hogy ezt nem Chrisnek kellett finanszíroznia, a többi koncertszervező és menedzsment volt aki adta a zsét az egészhez. Amíg barátnőm a recepción intézkedett, én a falon lógó képeket nézegettem és az embereket bámultam a wellness részlegen, amit a halltól egy nagy üvegfal választott csak el. Tipikus amerikaiak voltak. Semmi extra. Pár perccel később Chris lépett mellém, aztán felmentünk a szobánkba és lepakoltunk, kicsit rendezkedtünk.
- Csajszi, nekem be kell mennem a stadionba, ott kell szervezkednem mert már mindenki ott van. Te meg menj le a konyhába, mindent beszereztek ami csak kellhet, és mondd meg a neved a nagy ajtónál, beengednek, a recepciós oda szólt. Légy ügyes, és 7-kor találkozunk a művészbejárónál, nyugi ,megtalálod, ha kell kérj segítséget.
- Héjj,okos kislány vagyok, megoldom. Szóval akkor 7, a művészbejárónál...Ott legyél és ne késs!
- Te se! - Mosolygott rám, aztán nyomott egy puszit az arcomra, és el is tűnt. Én gyorsan összeszedtem magam, felvettem a "főzőcske-pólómat" , felfogtam hátra egy szoros lófarokba a hajam, és lementem a konyhába. Mindenféle probléma nélkül bejutottam, és neki is állhattam. Minden volt, szó szerint. Bagettet és mini-hamburgert választottam, és neki is álltam. Elég sokat csináltam, mert tudtam hogy kelleni fog. Amikor két tálcányival kész lettem, bedobtam őket a frigóba aztán dolgoztam tovább a többin. Épp rendesen benne voltam a munkában, amikor csámcsogást hallottam. Felkaptam a fejem és körülnéztem, majd egy félig a hütőben álló, szöszi, tüsi hajú fiút vettem észre, aki épp nagyban zabálta a szenyáimat.
- Héjj, te ott! - Dobtam felé egy villát, ami szerencsésen beleállt a hűtő melletti parafatáblába, ezzel halálra ijesztve a betolakodót. - Tűnés. Ki Most! - A fiú szomorúan, mégis szót fogadva kiment, én meg homlokomat megtörölve álltam neki a többi szenya elkészítésének. Negyed 7-kor fellélegezve, totál tojáskrémesen mentem ki a konyhából, aztán odaszóltam a recepcióra hogy kész vannak ha jönnének érte, én ugyan nem fogom átvinni. Amikor felértem letusoltam, hajat mostam, és kiválasztottam a szerelésemet. Nem akartam ruhában menni ,de végül amellett döntöttem. Egy cuki krémszínű, pánt nélküli, viszonylag rövid koktélruhát halásztam ki a bőröndből és mivel nem akartam hogy leszakadjon a lábam, a fehér Converse-emet vettem fel hozzá. A hajamat kivasaltam és az egyik vállamra hajlakkoztam, a sminkkel pedig nem sokat babráltam. Háromnegyed után 5 perccel el is indultam és 7 előtt 3 perccel ott is voltam a bejárat előtt. 7-kor kinyílt az ajtó, és majdnem nekem jött édes barátnőm.
- Héjj bébi, jól nézel ki. - Tessékelt be az ajtón mosolyogva. Ő is csodaszép volt, egy fekete koktélruha volt rajta, ami kiemelte tökéletes alakját. Tökéletes volt. Néha féltékeny voltam rá... Néha. Hahh. Sokszor megsemmisülve is éreztem mellette magam, és tudtam hogy a mai este is csak miatta fognak engem is megbámulni....
- Mikor kezdődik a koncert?
- Fél 8.
- És addig én mit fogok csinálni? - Néztem rá értetlenül. - Ooo. Addig beavathatsz hogy milyen koncertről is van szó... Most már nyilván tudod. - Tettem magam előtt keresztbe a karjaimat, őt viszont hívták, szóval ismét nem lettem okosabb.
- Menj be az öltözőmbe és wifizz, vagy menj felfedező-túrára, nem tudom, elég sok elfoglaltságot tudsz te kitalálni, okos vagy. - Dobot puszit és már el is tűnt a hosszú folyosón. Én meg totál megsemmisülve álltam a semmi közepén, végül pedig elindultam megkeresni az öltözőt. Pár perc után meg is találtam, és vállat rántva bementem. Fehér volt az egész,  semmi extra, csak egy nagy tükör és akasztók. Jól megnéztem magam, picit igazítottam magamon és a hajamon, és " kölcsön kértem " Chris vörös Chanel rúzsát, mert tudtam hogy az garantáltan egész este a számon fog maradni. Utána pedig mindenféle hülyeséget csináltam, fotózkodtam,  feltettem facere és instagrammra, és néztem ahogy jönnek a lájkok, cukorkával célba lőttem, aztán hirtelen benyitott a barátnőm.
- Gyere, 5 perc van kezdésig! Uuu, de izgulok. - Karolt belém mosolyogva és úgy vezetett át a sok folyosón. Én tuti hogy eltévedtem volna, aztán egyszer csak a vip szekció közepén találtam magam, ami tökéletes rálátást nyújtott a színpadra, ami hatalmas volt. És a rajongók.... Nem hazudok ha azt mondom hogy csak lányok tartózkodtak az egész teremben. Vakuk villanása mindenhol, néha sikítások, nagy nevetgélés, ricsaj. Én is izgultam, és ki is ment a fejemből hogy nem tudom gyakorlatilag milyen koncerten is vagyok... Csináltam egy képet a színpadról meg úgy a nézőtérről, és fel is töltöttem instára, aztán pár perc múlva el is sötétült minden, és a nagy kivetítő visszaszámolt. A nézőtér együtt számolt, és mi is beszálltunk Christine-nel, aztán előjött egy számomra ismeretlen banda.
- Nyugi, ők még csak az előzenekar. - Suttogta Chris.
Pár perccel később a banda tagjai levonultak integetve és ismét elsötétült minden. Christine üvöltött egy fülsiketítőt, én meg mosolyogva fürkésztem a színpadot, hogy mégis kik lesznek azok. És akkor. Megszólalt...

" Baby you got me sick, I don't know what I did, need to take a break and figure it out... "

- One Direction? EZ KOMOLY? Christine Ariana Smiths.Kinyírlak. Most. Azonnal. Szépen. Lassan.. - Néztem fújtatva barátnőmre, de ő már totálisan beleélte magát a koncertbe, és dúdolta a szöveget. Nem volt jobb ötletem, elővettem a telefonomat, és megnéztem kik vannak fenn facebookon, és az egyik unokahúgommal elkezdtem lazán chatelni. Miért ne?! A számok egymást váltották.... More Than This, I wish, I would, aztán Up All Night és egyebek. Épp a What Makes You Beatiful-t énekelték, amikor Christine egy fülsüketítő, igen fura hang kiadása kíséretében oldalba lökött.
- Harry Styles téged bámul, jó ég, MAGA HARRY STYLES! - Amikor barátnőm észrevette hogy nem igazán foglalkozom vele hogy mégis mit mondd vagy csinál, még hangosabban rám üvöltött. -

Nézd már meg! - Vihogott a képembe, én meg unottan felpillantottam a színpadra. Amikor ránéztem, egy szemtelen mosoly jelent meg a göndör fiú arcán, gödröcskéi még jó pár méterről is kivehetőek voltak, és idegesítően szép, zöld szemeit rajtam legeltette. Unottan bámultam vissza a telefonom képernyőjére és folytattam a beszélgetést face-en.
- Ilyen nincs! - Nézett rám ezer wattos mosollyal Chris. - Bejössz neki, hallod?! - Ugrott a nyakamba, ezzel majdnem kilökve a kezemből a telót.
- Ezt te sem gondoltad komolyan. - Simogattam meg a karját egy félmosollyal.
- Mi? Láttad hogy nézett rád? Normális vagy?
- Úgy mint a legtöbb lányra?!
- Meg akar dugni. DUGNI. Igen, bizony, dugni. Le akar veled feküdniiii... - Üvöltötte ugrálva, én meg alig tudtam befogni a száját és leállítani.
- Kuss! Hallod?! KUSS! - tapasztottam kezeimet az ajkára, így végülis lenyugodott. De csak pár perc erejéig. Szép pillanatok voltak azok....
- Uuu nézd megint téged néz! - Mutatott kicsit sem feltűnően Stylesra.
- Közlöm veled szépségem, hogy a hülye kis ugrálós incidensed miatt is egész végig bámult minket! - Akadtam ki teljesen. Haza akartam menni, és nem is gondolni többet erre az estére, az útunkra, Christine-re és legfőképp Harryre. Elegem volt. Mindenből.
- Jó, oké, sajnálom, abba hagytam... De hogy nem szeretheted őket? Egyszerűen nem értem... Csak nézz rájuk!
- Jó imiddzsel eladott hülyék. - Böktem a színpad felé. - Jó, nem mondom hogy nem tudnak énekelni, de.. Ha nem lenne ilyen " cuki pofájuk ", nem lennének ennyire híresek...
- Ööö izé, Harry megint téged bámul. - Sütötte le a szemeit mosolyogva, én meg idegesen felkaptam a fejem,

és lazán felmutattam a középső ujjam a göndörnek egy gúnyos vigyor kíséretében. Zavartan elmosolyodott, és elkapta a tekintetét, én pedig képzeletben megveregettem a vállam.
- Ááá ez kész... Holnap tuti erről fog írni minden tini - szennylap. - Fogta a fejét nevetve Chris. Mosolyogva megrántottam a vállam és úgy döntöttem, kicsit szórakozok, szóval nem törődve azzal hogy épp milyen zene is szól és hogy mennyire utálom őket, felszabadultan ugráltam végig a koncert többi részét, és direkt nem néztem Harry felé, ezt Christine azt hiszem észre is vette.
- Oké, azért azt beismerem hogy a Kiss You-t szeretem... De a többit... Fujj... - Húztam magamhoz barátnőmet.
- Lebuktál! - Nyomott puszit az arcomra, és tovább ugrált a Live While We're Young - ra. Mosolyogva néztem ahogy mindenféle fura mozdulatot lejtett a kezeivel, és néha jót röhögtem rajta hogy milyen őrült. Amikor vége lett a LWWY-nak elkezdődött a Kiss You. Chris megragadta a kezem és addig ugrált, amíg én sem kezdtem bele...
"  And you just wanna take me home, baby say yeah yeah yeeah yeah, yeah yeah... And let me kiss you. " 
Ennél a sornál Harry természetesen ránk nézett, Christine meg dobott neki egy puszit, amire a fürtös felnevetett és kacsintott egyet, a barátnőm pedig gyakorlatilag majdnem elájult.
- Ooo ne csináld, annyira nem jó pasi. - Ráztam a fejem mosolyogva.
- Ooo dehogyisnem... De Liam jobb. - Nézett a fiúk felé csillogó szemekkel.
A koncert többi részében még el énekelték a Little Things-et, aminek nagy sikere lett, és barátnőm a sírás szélére került, nekem kellett nyugtatgatnom. Később jött a Magic és utána a Rock Me.
- Ja, ezt is szeretem... - Pillantottam fel amikor meghallottam az ismerős dallamokat.
- Tudtam én! - Nevetett és elkezdett ugrálni.
" Do you remember summer '09?... Wanna go back there every night... "
Nem érdekelt hogy róla van szó és hogy épp ki énekel, ennek a szövegét még tudtam is, szóval egyik kezemet feltartva az égbe kiabáltam a többiekkel együtt.
Amikor nem Harry és a szőke fiú, azt hiszem Niall énekeltek, Harry odament hozzá, és valamit a fülébe súgott, amire a szöszi elröhögte magát és tovább játszott a gitáron.
" I want you to rock me, rock me rock me, yeah... " 
Énekelték harmadszorra is, én pedig velük együtt kántáltam, már minden mindegy alapon. Később még végigment a  She's Not Afraid és végül elénekelték a Best Song Ever-t is, Christine legnagyobb örömére, aztán elköszöntek, és mindenki elkezdett kifelé szivárogni. Mi a gyorsabb utat választottuk, visszamentünk a színfalak mögé, és a művészbejárón át távoztunk...